No image

Miskolc nagyjai a Deszkatemetőben: Szentpáli István, a jámbor polgármester

Király Csaba
3 hete 1 komment
Megosztás:

Szentpáli István az a miskolci, akinek nevével könnyen találkozhatunk, hiszen központi helyen található a róla elnevezett utca, illetve emlékét iskola is őrzi. Háromszor volt a város polgármestere, az ő közbenjárásával nyertük el a városi státuszt. Helyi szinten az egyik legjelentősebb politikusa volt Miskolcnak, akinek számos fejlesztést köszönhetünk. Folytatjuk sorozatunkat, melyben a Deszkatemetőben nyugvó híres miskolciakat mutatjuk be, akiknek a nevével nap mint nap találkozunk, de talán egy kicsit tanulhatunk még róluk Kapusi Krisztián történész segítségével.

A Deszkatemetőről és a Tetemvárról már mesélt sorozatunk első részében Kapusi Krisztián, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület történésze. Hagyományosan három kiemelkedő polgármesteréről emlékezik meg Miskolc helytörténete a századfordulós fejlődési időszak kapcsán: Soltész Nagy Kálmán, Hodobay Sándor és Szentpáli István.

Szentpáli ráadásul nem is helyi születésű, hiszen Erdélyből származik, régi magyar nemesi családból. Erre nem tudott - vagy nem akart - építkezni, ezért a tanulást választotta, és jogi doktorátust szerzett Budapesten. Miskolcra sodorta az élet, ahol a Kereskedelmi és Iparkamara titkáraként helyezkedett el.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ma is őrzi emlékét: székházukban emléktábla illetve konferenciaterem található, a Deszkatemetőben látogatható síremléket is a kamara állíttatta. Emellett a Szentpáli által is nagyra becsült szakképzést, egészen pontosan a tehetséges tanulókat a nagy elődről elnevezett ösztöndíjjal támogatja a szervezet.

A messziről jött ember, akit mindenki szeretett

A történész szerint nagyon hamar megszerettette magát új lakhelyén, amiben közrejátszott, hogy igazi demokrata vonások jellemezték karakterét. Ennek ékes példája, hogy - Jókai Mórhoz hasonlóan - elhagyta nevéből a nemesi származására utaló Y végződést. Ekkoriban Miskolcon is erőteljes polgárosodási folyamatok zajlottak, és ez a közeg roppant vevő volt a demokrata gesztusokra. Mindemellett a városi legendák szerint Szentpáli István egy végtelenül jámbor, barátságos jellem volt, akit könnyen megkedveltek az emberek.

Valószínűleg ez is közrejátszhatott abban, hogy háromszor polgármesterré választották: 1902-ben, 1908-ban, majd 1917-ben (1912 és 1916 között országgyűlési képviselőként dolgozott a helyi érdekekért). Az első két ciklusa még a nagy fejlődési időszakba tartozott, az I. világháború alatt az állandóságot képviselte kollektíve elfogadott és közkedvelt személyiségével.

Meghatározó várostörténeti intézkedések

Az oktatás híveként több iskola megalapítása kötődik ciklusaihoz, a kereskedelmi szakoktatást kifejezetten támogatta. További infrastrukturális, közbiztonsági újítások mellett egyik legfontosabb eredménye, hogy 1909-ben az országgyűlés törvénybe iktatta Miskolc valódi városi rangját - ez pedig egy régóta húzódó jogi státuszi kálvária végére tett pontot, aminek eredményeként függetlenedtünk a vármegyei fennhatóságtól. Ma ezt az eseményt ünnepeljük minden év május 11-én városnapként.

Krisztián úgy összegzi Szentpáli Istvánt, mint a miskolciság megtestesülése. Neki ugyan nem volt borospincéje az Avason, és még csak nem is itt született. Mindezek ellenére olyan otthont talált ebben a fejlődő, polgárosodó, kereskedőkkel, iparosokkal és értelmiségekkel teli időszakban Miskolcon, amiért hajlandó volt történelmi léptékű tetteket végrehajtani.

- 0. rész: Beharangozó
- 1. rész: Rácz Ádám, a "médiamogul"
- 2. rész: Gálffy Ignác és Imre - a múzeumalapító és a polgármester

Nézz körbe 360 fokban!

A videót 360 fokos kamerával vettük fel: az egérrel vagy a bal felső sarokban lévő kör alakú ikonra kattintva tudsz változtatni a nézőponton. Ne felejtsd el megnézni, hogy mi van a kamera “háta mögött”! Még több 360 fokos videóért iratkozz fel a Hírek 360 YouTube csatornájára és kövesd a Hírek 360 Facebook oldalát!

​​​​
A CIKK ÉRTÉKELÉSE:0.00 (0 szavazat)
0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5
Loading...
Az értékeléshez be kell jelentkeznie!


További videók
1 Hozzászólás népszerűség szerint
  1. […] Bató István rendkívül gazdag gabona- és borkereskedője volt Miskolcnak a 19. század második felében. Excentrikus, különc figura volt, akit szörnyű tragédiák értek élete során. Talán ezek a körülmények is hozzájárultak a családhoz kapcsolódó városi legendák kialakulásához. Folytatjuk sorozatunkat, melyben a Deszkatemetőben nyugvó híres miskolciakat mutatjuk be, akiknek a nevével nap mint nap találkozunk, de talán egy kicsit tanulhatunk még róluk Kapusi Krisztián történész segítségével. A Deszkatemetőről és a Tetemvárról már mesélt sorozatunk első részében Kapusi Krisztián, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület történésze. Bató István roppant izgalmas alakja a miskolci történelemnek, vagy mondhatnánk akár folklórt is, hiszen misztikus regénybe illő az élettörténete. Jó üzleti érzékkel megáldott, tehetséges kereskedő volt, aki ezen tulajdonságoknak köszönhetően hatalmas vagyonra tett szert. Él róla az anekdota, miszerint aratáskor felvásárolta a termelők búzáját, majd amikor már nem tudtak a rossz állapotú utak miatt bejönni Miskolcra a vándorkereskedők, helyben tízszeres áron adta el portékáját. A városban több ház tulajdonosa volt, és bőkezűen támogatta a református egyházat is. A történész szerint filantróp törekvéseiben szerepet játszhattak az élete során őt ért tragédiák. A közéletben is aktív szerepet töltött be, köszönhetően az úgynevezett virilizmusnak, ami a legvagyonosabb személyeknek biztosított kiváltságokat. Például részvételt a közgyűlésben és aránytalanul nagy szavazati jogot. Ezzel rendszeresen élt is. Minden témához vehemensen szólt hozzá, bár egy korabeli újság szerint minden esetben ugyanarra futtatta ki álláspontját: „egy Istenem, egy életem, én az adót nem fizetem”. Mint Kapusi Krisztián is hangsúlyozza, hét vármegyében ismerték a nevét, ebben közrejátszhatott gazdagsága, közéleti aktivitása és különcsége. Utóbbi megjelenését öltözködésében a korabeli sajtó is kiemelte. Az egészen biztos, hogy a családi tragédiák is "hírnevet" hoztak neki. Két lánya született: Borbála, azaz "Birike" ötévesen hunyt el, míg Eszter 28 évet élt. Utóbbi halála országosan is hír lett, amiben szerepet játszhatott édesapja reakciója is a szörnyűségre. Állítólag bánatában a családi ezüst és aranykészletet beolvasztatta Bató István, és a mai Kossuth utcai református templom tornyában található harangot öntette belőle - ami máig Miskolc legnagyobbja. Jól szimbolizálja a családot övező legendákat, hogy más források szerint lutrinyereményből készítette el az Eszter-harangot. Emellett a misztikumot fokozta, hogy a gyászoló édesapa lezáratta lánya szobáját, és meghagyta, oda soha senki be nem léphet. Az eredeti Bató-házat városrendezési okok miatt lebontották 1974-ben. Az üzletközpont, amit ma ezen a néven ismerünk, a helyén áll. A Bató Eszter-emlékszoba ma is látogatható a Kossuth utcán található református közösségi házban. Kissé ironikus, hogy vágóképeket akartunk készíteni a szobában, de valaki bezárta, és elvitte magával a kulcsot. Talán egy hagyományőrző lokálpatrióta. Végrendeletében rendszeres hozzájárulást irányozott elő a Deszkatemplom fenntartásához. Külön kitétel volt, hogy ha leégne az épület, akkor azt minden esetben fából kell újjáépíteni. Lányai elvesztése után valószínűleg megérinthette az elmúlás gondolata, és hátralévő élete egyik fontos feladatának tekintette, hogy emléke - és legendája - fennmaradjon. Ezek és a hozzá hasonló intézkedések ezt a célt nagyban segítették. - 0. rész: Beharangozó - 1. rész: Rácz Ádám, a "médiamogul" - 2. rész: Gálffy Ignác és Imre - a múzeumalapító és a polgármester - 3. rész: Szentpáli István, a jámbor polgármester […]

Vélemény, hozzászólás?

Editable html widget
HÍRLEVÉL Szeretnéd megkapni
a legfrisebb tartalmakat?