No image

Aki kézművességből akar megélni, nem vásározni kell annak menni

Kiss Dóra
2 hónapja 0 komment
Megosztás:

Az elmúlt öt évben öt kontinens 23 országába jutott el a nádudvari bőrműves munkája.

Az emberiség már ősidők óta készít használati tárgyakat az állatok bőréből, az elmúlt évtizedekben a fokozott tömeggyártás és a műanyagok világának beköszöntével viszont már inkább kuriózumként tekintünk azokra, akik kézműves termékeket állítanak elő.
Gajdics Krisztián nemrégiben, mindössze 32 évesen kapta meg a Népi Tárgyalkotó Iparművész címet – ennek alkalmából látogattuk meg Nádudvaron, ahol a bőrműves műhelyében ismerkedtünk meg közelebbről vele és a mesterségével.
– Angyalföldi gyerek vagyok, az a környék akkoriban gettó volt, sok olyan dolgot éltem meg fiatalon, amit nem kívánok senkinek. Mivel egy ennyire rossz környékről származok, ideje korán ki kellett nyílnia a csipámnak. Elgondolkodtam azon, mi van, ha családom lesz, és a fiamat vagy lányomat nem engedhetem le egy tejfölért a boltba, mert kirabolják vagy megtámadják. 18 évesen döntöttem úgy, hogy juhász leszek a Hortobágyon, magam mögött hagyok mindent. Úgy mondom, hogy hazaköltöztem, ugyanis egyedül itt éreztem otthon magam, Pesten mindig kívülállónak éreztem magam, emiatt nem is nagyon voltak barátaim egészen addig, míg nem kezdtem el népi táncolni – elevenítette fel az ifjú bőrműves.
Krisztián mindig is szerette a magyar történelmet, a kézművesség iránti érdeklődés igen hamar kialakult benne, felmenői között pedig többen választották a juhász mesterséget.
– Igazából öregapám hatására lettem ilyen, amikor nála voltam, mindig csináltunk valamit. A kertben kapáltunk, vagy éppen segítettem neki a jószágokat ellátni, sőt ő adott a kezembe ideje korán bicskát. Ő egy kétkezi parasztember volt, engem megfogott ez a fajta paraszti élet – idézte fel gyermekkorát Krisztián.



Különleges fúzió

Budapestet maga mögött hagyva Krisztián a Hortobágyon először bojtárkodott, majd hat évet töltött juhászként, egy évet pedig magyarszürke-gulyásként a pusztán. Végül lemondott az aktív pásztoréletről, miután úgy érezte, nincs annyi lehetőség ebben az életvitelben, hogy tisztességesen meg lehessen belőle élni. Egy állami gazdaságból költözött Nádudvarra, ahol 2013-ban a Népi Kézműves Szakközépiskolában levizsgázott bőrösként.
– Tizenötödik éve, hogy bőrrel foglalkozom. Az, hogy van róla papírom, részletkérdés. Nem a papír teszi bőrössé vagy mesterré az embert, hanem az, hogy milyen munkát tud letenni az asztalra. Csináltam egy olyan fúziót, ami nem egy ősi magyar technika, emiatt nem is ismeri el a Népművészeti Egyesületek Szövetsége. Az amerikai western nyergek díszítőtechnikájával vittem rá a népi motívumrendszereket a hagyományos magyar, valamint modern tárgykultúrára – avatott be a munkájába a nádudvari bőrműves.
Úgy véli, hogy aki kézművességből akar megélni, annak nem vásározni kell mennie, hanem egyedi megrendelői kört kell kialakítania, egy brandet kell felépítenie, amely nagyon nehéz egyedül. Krisztián az elmúlt öt évben 23 országban és öt kontinensre dolgozott.

Rájabőr Baliról

Krisztián műhelyében egy plafonig érő, szinte roskadásig megpakolt polcon halmokban állnak a megdolgozásra váró, különféle bőrök. Borjúbőrt, lóbőrt, de rája- és tengerikígyóbőrt is láthattunk.
– A luxus minőségű alapanyagokra külön beszállítóm van, mert Magyarországon olyan gyönyörűen tönkretették a bőrös ipart, hogy mindent úgy kell külföldről beszerezni, ha igazán profi minőséget szeretne az ember. Amiket én készítek, hagyományos alapanyagokat, azok magyar alapanyagok; én megyek el érte, ha kell leölöm és megnyúzom az állatot, majd kikészítem a bőrt akár szőrösre, akár gyapjasra. Ez borjúbőr, magyar tarka, Holstein-fríz, van itt lóbőr, marhabőr – mutatott Krisztián az alapanyagokkal megrakott polcokra.
A különféle bőröknek más a vastagságuk, az anyagtömörségük, máshogy kell szabni, dolgozni velük. A marha bőre a legvastagabb, legerősebb, általában szíjakat, lószerszámot készít belőlük. A bőrműves mestertől azt is megtudtuk, hogy minden nyersbőr kemény, a cserzéssel érik el azt, hogy puha legyen. A cserzés az a folyamat, amivel tartósítják a bőrt, egy olyan rugalmasságot és tartósságot adnak az eljárás során az anyagnak, mely által időtálló lesz.



Rangos elismerések

Ottjártunkkor a munkaasztalon egy félkész állapotban lévő öv hevert éppen, melyet egy visszatérő megrendelőnek készít a nádudvari bőrös. Krisztián ezen mutatta meg nekünk, hogyan hímez nyers bőrrel bőrt. Egy bő hét munkája ez.
– Nem tudok csak rutinból alkotni. Minden munkámhoz valahogy kötődök, mindegyikhez kell egy érzelmi töltet. Ha nem megy az alkotás, akkor aznap nem is csinálom. Nagyon nehéz motívumot tervezni, hiszen nagyon összefüggő, rendkívül gazdag a motívumrendszerünk. Mindig megpróbálom a lehető legmagasabbra tenni a lécet minden munkánál, emiatt soha nem unok rá, s imádom, amit csinálok. Ez az életem, ezért adtam fel mindent: barátokat, családot, ismerősöket, és ideköltöztem nagyjából a Hortobágy közepére, azért járom a pusztát, azért gyűjtök a mai napig, mert ez a mindenem. Úgy voltam vele, ha bőrös leszek, én szeretnék lenni a legjobb –jelentette ki a nádudvari bőrműves.

Az elmúlt évek Krisztiánt igazolták, hiszen sok elismerést megkapott már, melyek mind a keze munkáját dicsérik. A Vándorlegény, a Népművészet Ifjú Mestere, a Junior Príma díjat is megkapta már a nádudvari bőrműves, sőt Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának díját is neki ítélték 2015-ben, idén pedig Népi Tárgyalkotó Iparművész címmel tüntették ki.
– A Népművészeti Egyesületek Szövetsége által kiállított zsűri bírálta el a beadott tárgyakat. Öt mesterremeket kell leadni, illetve harminc míves terméket, ami egy bőrös esetében rendkívül sok munkaórát igényel, ebben több mint tíz év munkája van. Annyi pikantériája van az egésznek, hogy nekem nem öt mesterremekem volt, hanem 22, így B kategóriából nem kellett olyan sok, csak 14-et zsűrizésre adnom. A mesterremek azt jelenti, hogy abba már nem tudnak belekötni ők sem, pedig ügyesek benne – osztotta meg velünk Krisztián.



Gyűjtés a Gyimesben

Házának minden négyzetmétere tükrözi a népi kultúra iránti szeretetet. Büszkén mutatta meg nekünk gyűjteményének néhány darabját, melyek nagy hatással voltak rá.
– A muzeális minőségű antik és a régi tárgyakat gyűjtöm. Amikor megláttam, hogy milyen csodálatos dolgokat lehet szironyozni, akkor azt mondtam, hogy egy ilyet szeretnék csinálni. Ezért járok ki több mint négy éve Gyimesbe, ahol az utolsó élő tímárt utolértem, pár furulyaszó és katonatörténet között megtanultam tőle a házi módra való növényi cserzést, ilyen gyűjtése jelenleg másnak nincs – mondta el Krisztián, aki a gyimesi bunda készítésének módjának tökéletes elkészítését is kísérletezi a néprajzi múzeum főrestaurátorával közösen.

Kiss Dóra

Nézz körbe 360 fokban!

A videót 360 fokos kamerával vettük fel: az egérrel vagy a bal felső sarokban lévő kör alakú ikonra kattintva tudsz változtatni a nézőponton. Ne felejtsd el megnézni, hogy mi van a kamera “háta mögött”! Még több 360 fokos videóért fel iratkozz fel a Hírek 360 YouTube csatornájára és kövesd a Hírek 360 Facebook oldalát!

​​​​
A CIKK ÉRTÉKELÉSE:0.00 (0 szavazat)
0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5
Loading...
Az értékeléshez be kell jelentkeznie!


További videók
0 Hozzászólás népszerűség szerint

Vélemény, hozzászólás?

HÍRLEVÉL Szeretnéd megkapni
a legfrisebb tartalmakat?