No image

A legendák övezte Buzitapuszta

Dóra Nagy
4 hónapja 0 komment
Megosztás:

Romos, elhagyatott házak, homokos utcák, egy lakott kúria, templomos mítosz és egy filmbeillő történet – a sokszínű Buzitapusztán jártunk.

  Debrecentől 39 km-re helyezkedik el az egyfőutcás falu, a Nyíracsádhoz tartozó Buzitapuszta. A település az elnéptelenedő falvak sorát gyarapítja. Kevesebb, mint 50 család él a településen. Buzitapuszta egyik legidősebb lakójával, a 88 éves Hollóné Piroska nénivel beszélgettünk a falu jelenéről és múltjáról.

Mindennapok régen és most

  A helyközi autóbuszok a faluba reggel nyolc óra és délután fél négy között érkeznek. Ellentétben a járatokkal, bolt nincs Buzitapusztán. Csütörtökönként a település lakói összeírják a szükséges élelmiszereket, leadják egy lakosnak, majd pénteken érkezik a bolt, és meg lehet vásárolni a megrendelt árut.
– Már nem sok mindent csinálok, kertészkedem és főzök mindennap. Igyekszem elfoglalni magam. De régen én annyit dolgoztam, hogy azt nem kívánom senkinek sem. Hajnali négy órakor apu kiabált: „Keljél Piroska, menjünk igazítani és kötözni!” Hiába volt két napszámosunk, sok volt a munka. Dohányt munkáltunk, amit megkezdtünk tavasszal, melegágyat csináltunk, palántákat neveltünk, kapáltunk, és kacsoztuk a szőlőt. Nagyon sok szőlőlugas volt a faluban, volt olyan, hogy este 11 óráig dolgoztunk – emlékezett vissza Piroska néni.



A Koponya-hegy és a buzitai foglyok

  A helyiek által Koponya-hegynek hívott helyszínt legenda övezi. A történet egy templomról szól, ami a hegy tetején állt, és egyik napról a másikra eltűnt. A szóbeszéd szerint elnyelte a föld. Piroska néni is hallotta a történetet, ő úgy gondolja, ha igazi is a história, a templom a vizes talaj miatt tűnhetett el.
– Amikor kislány voltam, és arra mentem, mindig azt gondoltam, hogy a templomban nagyon rossz emberek voltak, és történhetett valami, amit Isten nem engedélyezett, és emiatt temette maga alá a föld az épületet – mondta Hollóné Piroska néni.
Ám nem csak ez sorolható Buzitapuszta regéi közé. A második világháború idején, az oroszok foglyokat vittek a településre, és bezárták őket egy lakatlan házba. Piroska néni elmondása alapján a szerencsétlenek ágról szakadtak és piszkosak voltak. Összegyűlt a falu a ház előtt, és azzal voltak elfoglalva, hogy nézegették őket. Éheztek, képesek voltak a bakancsot lehúzni a lábukról egy karéj kenyérért.
– A háznak a padlásán gabona volt felöntve, és éhségükben kifúrták a padlást, hogy folyjon le a gabona, amit megettek, de az oroszok megtudták, és némelyiket meglőtték – meséli a filmbe illő történetet a néni. – Itt van egy temető, ahova egyébként már régen nem temetnek senkit, szegények oda vannak elásva. Gondoljanak bele, szegény szüleik vagy társaik megsiratták őket, és azt se tudták, hol vannak elföldelve – sajnálkozott.

A falu kastélya

  – Nem emlékszem, hogy mikor épült fel, mert már nagyocska voltam, de tudom, hogy akkor is már gyönyörű volt. Annyit tudok, hogy Vécsey báró nevéhez kötődik az épület, akinek sokat köszönhet Buzita – tudatta velünk Piroska néni.
A majorsági udvaron magtár, kovácsműhely, kerékgyártóműhely és sőreistálló is állt. Érdekesség, hogy az ólak közelében álló hordókban állítólag teknősbékákat neveltek, amiket a debreceni Hotel Aranybika vásárolt fel, hogy teknősbékalevest készítsen a vendégei részére.A kúria közelében volt a dohányszárító, a malom és a szeszgyár, amiket 1950-ben lebontottak. Ezzel egy időben a kúriában a termelőszövetkezet burgonya és almatárolót helyezett el, ahova csaknem 100-an jártak dolgozni gyümölcsöt pucolni. Később a Barnevál állatfeldolgozó üzemét alakították ki az épületben, az északi szárnyában pedig általános iskola működött. Emellett még mozi és kultúrház is volt. Az 1990-es években újabb változás történt a kúria kihasználtságát illetően, ugyanis a Debreceni Cipőgyár egyik részlegét helyezték el az épületben, ahol cipőfelsőrészeket készítettek. Jelenleg a Vécsey-kúriában, amit a helyiek kastélynak hívnak, egy magánszemély lakik, aki fafeldolgozással foglalkozik.

Emlékezetes fák

  Piroska nénivel a kapuban állva beszélgettünk, ahol felidézte a régi szép időket.
– Engem nem küldtek a szüleim, hogy menjek dolgozni, én magamtól mentem. Szerettem mindig is emberek között lenni. Amire mái napig emlékszem, és nem is akarom elfelejteni, azok a bálok. Volt egy ház, ahol négyen laktak. Az udvarukon állt egy lombos nagy fa, ami ugye hűvöst adott, főleg a nagy nyári melegekben. Az ott lakó fiúk a cimbalommal, hegedűvel zenélni kezdtek. Mi pedig táncoltunk, mulattunk, majd ha elfáradtunk, ledőltünk a fa alá – mesélte csillogó szemekkel Piroskanéni. Majd hozzátette: – A másik dolog, hogy amikor a magtárban dolgoztunk, és eljött a dél, ott is volt egy nagy fa, lepihentünk alá, ebédeltünk, beszélgettünk fiúk és lányok közösen. Jó volt.

Nézz körbe 360 fokban!

A videót 360 fokos kamerával vettük fel: az egérrel vagy a bal felső sarokban lévő kör alakú ikonra kattintva tudsz változtatni a nézőponton. Ne felejtsd el megnézni, hogy mi van a kamera “háta mögött”! Még több 360 fokos videóért fel iratkozz fel a Hírek 360 YouTube csatornájára és kövesd a Hírek 360 Facebook oldalát! ​ ​​​​
A CIKK ÉRTÉKELÉSE:0.00 (0 szavazat)
0 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 50 votes, average: 0.00 out of 5
Loading...
Az értékeléshez be kell jelentkeznie!


További videók
0 Hozzászólás népszerűség szerint

Vélemény, hozzászólás?

HÍRLEVÉL Szeretnéd megkapni
a legfrisebb tartalmakat?